Május 4-én szeles napunk támadt A légáramlat vitt magával mindent. Virágszirmokat, tavaszi illatba burkolózott kacajokat, könnycseppeket és álmokat. Elsodorta jó pár év krétaporos pillanatait, szép és rossz napokat, közös emlékeket, sikereket és kudarcokat, melyekből- kellő segítséggel és odafigyeléssel- mindig talpra álltak diákjaink. Iskolánk, mely elfogad és támogat minden itt tanuló diákot,- legyen az idősebb vagy fiatal- most is összefogott, hogy e nap se múljon el varázslat nélkül.  Fontos volt, hogy a távozók érezzék a meleg tekintetekből, a jóakaró összepillantásokból, a méltó módon feldíszített tantermek hangulatából, nekünk is fáj az elszakadás. Az idei tanév ceremóniája egy különleges színfolttal bővült, hiszen a tizenévesek mellett most meglettebb korú, már aktív dolgozóként iskolapadba kerülő tanulókat is ünnepeltünk, az "estiseket". Ők kollektív erővel és akarattal, összetartó közösségként sikeresen eljutottak a célig.

A ballagás a végzős osztályok felsorakozásával vette kezdetét. Juhász Georgina (1/9/2) Radnóti Miklós megzenésített versével üdvözölte a megjelenteket. A lobogó behozatala után a búcsúbeszédek következtek, melyekből harmónia és elfogulatlan, őszinte szeretet áradt. Varga Zoltánné igazgatónő felszólalásában nemcsak saját gondolatait tolmácsolta, hanem az osztályfőnökök osztályértékelő összegzését is megosztotta hallgatóságával. Szónoklata után elismerését fejezte ki és megjutalmazta Dr. Halmágyiné Czapáry Katalin tanárnőt és Kozorics István tanár urat. Az alsóbb évesek nevében Bucsi Adrián, a végzősökében pedig Gáspár Emese Kinga köszönt el. A hagyományokhoz híven, a zászló gazdát cserélt, s felkerült rá a szalag. Végezetül a jutalmak átadása következett. Számos elballagó diák részesült dicséretben kiváló tanulmányi, sport vagy épp közösségi munkájáért. Az ünnepég a Szózat hangjaival zárult, majd szétszéledt a részvevők apraja -nagyja a szélrózsa minden irányába, hogy tovább folytassák, immár családi körben az ünneplést.

A ballagás KÉPEI