Június 4-én - a GINOP-6.2.3.-17-2017-00029 számú pályázat keretében - 45 diákkal és 5 kísérő pedagógustársammal elindultunk Bécsbe. Fő úti célunk a Schönbrunni állatkert volt, de természetesen nem hagyhattuk el Bécset anélkül, hogy ne tettünk volna egy rövid sétát a belvárosban. A hosszú szürke és esős napok után napsütéses reggelre ébredtünk, s szerencsénkre a gyönyörű időjárás végigkísérte napunkat.
A Schönbrunni állatkert már több alkalommal elnyerte az Európa legjobb állatkertje címet. Különlegessége és egyedisége a helynek, hogy az állatok különösen nagy területtel rendelkeznek és a természethez közel találhatóak – mindezt a mottó is jól érzékelteti: „Állatkert boldog állatokkal”. Első utunk az óriásfókákhoz vezetett, mert a fél 11-kor kezdődő etetés felejthetetlen élményt nyújtott kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Itt született pandabébiket, kiselefántokat és még sok egyéb ritka állatot tudtunk megnézni. Több mint 700 állatfaj él itt a szibériai tigristől a koaláig és a páncélos orrszarvúig. A legfontosabb attrakciók közé tartozik az óriási esőerdőház, valamint a bécsi orangutánok otthona. Találkozhattunk jegesmedvékkel az állatkertben, s megfigyelhettük őket merülés közben is.
A 4 órás hosszú, fárasztó, ámde élményekkel teli séta után elindultunk Bécs belvárosába. Ez a főváros is mágnesként vonzza a turistákat. Megcsodáltuk a Szent István-székesegyházat, a város egyik szimbólumát. Itt található a város legnagyobb harangja és a legmagasabb tornya, mely 137 méter magas. A templom előtt már rögtön a nagy bécsi forgatagban találtuk magunkat: rengeteg turista, jegyárusítás mindenféle koncertre, lovas hintók.
Bécs egyik gyöngyszeme az egykori császári palota épületegyüttese. Számos hintó parkol az egyik bejárata előtt. Ez is hozzátartozik Bécs belvárosának a varázsához. Ezt követően a Mária Terézia tér mellet haladva a múzeumnegyed gyönyörű épületeit néztük meg. Sajnos az idő szűkössége miatt többre nem volt lehetőség, pedig „gyerekeink” kíváncsisága csillapíthatatlan volt, nem győzték megörökíteni a csodás látnivalókat. Úgy gondolom, ezt a napot életük felejthetetlen élményei között raktározzák el.
(Fabula Szilvia tanárnő írása)